9.

 Az élet nem mindig tündér mese, és nem minden esetben találunk rá a szerelemre. Az élet néha igazságtalan, olyan, mintha valaki fentről írnák meg a forgató könyvet -Bridgitt pontosan ezt gonolta, mikor követte Dimitrit a lakásához. Fogalma sem volt, mit keres itt, és miért ment bele ebbe. 

- Dimitri nem akarom elrontani az estét, de hamarosan ihaza kell mennem, holnap korán kellek és... - Dimitri felemelte a kezét, hogy elhallgatassa.

- Figyelj...ezt már napokkal előtt neked akartam adni - Tárta ki a lány előtt az ajtót, Bridgitt belépet a lakmásba, először nem tűnt fel neki semmit,majd hallani vélt,négy aprócska mancs dobogást.

- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel vigyirogva. - Neked lett egy kutyád? - kérdezte el képedve a férfihoz fordulva. Dimitri megcsóválta a fejét. 

- Ő nem az én kutyám. 

 - Akkor kié? 

- A tiéd. 

- Az enyém?-Annyira megdöbbent, hogy hagyta, hogy a kutya körbe nyalja az állát. - Te szórakozol?

- Nevetek?- kérdezte reszelős hangon Dimitri. - Még nincs neve,azt akartam, hogy te adj neki. Csak fogad el őt, kérlek.

Bridgit a zsemle szinű  goldenre nézett, majd Dimitrire. Össze volt zavarodva,felegenesedett. 

- Szóval ez azt jelenti, hogy nem zavar a bohokás természetem, és így akarsz megvesztegetni? 

- Ezt nem mondtam.

- Akkor miért akarsz nekem adni egy kutyát?

Ügyet sem vetve a kérdésre, a férfi pórázért nyúlt, rácsatolta a kölyökre,és Bri kezébe nyomta. 

- Vettem kutyakaját, elviszem neked. 

- Miért nem válaszolsz a kérdésre? 

Dimitri elhúzta a száját. 

- Ez ajándék neked. Ennyi nem elég? 

Dimitri inkább hagyná magát kínozni, mint, hogy bevallja élvez a lánnyal lenni. Csöngettek, a zaj hatásától mindketten az ajtó irányába fordultak. Dimitri sóhajtva nyitotta ki az ajtót, mikor belibbent az edző teremből az ismerős szökeség. Bridgittett elfogta a hányinger. 

- Zavarok? - kérdezte a jövevény vigyorogva. - Remélem nem baj, ha elrabolom Dimitrit. 

- Nem, amúgy is menni akartam - mondta  a lány elindulva az ajtóhoz. 

- Bridigitt - szólt utána sután a férfi.

- Semmi baj. Köszi a kutyát. Szép estét - köszönt el. 

Miután otthagyta a férfit elmerengett. Miért kezdett hiú ábrándokat kergetni, folyton ebbe a csapdába esik. Igaza lehet Dimitrinek.

Zsebében rezegni kezdett a mobilja, hangosan felsóhajtott, mikor le olvasta, hogy az anyja keresi. 

- Szia,anya - köszönt tetett vidámsággal. - Hogy vagy? 

- Néha igazán felhívhatnál - zsörtölödött az anyja.- Jössz, ugye az ebédre? A karácsonyi ebédre, este pedig elmegyünk a templomba. 

- De mi sose jártunk templomba - jegyzi meg Bridgitt zavartan. 

-  Lana fejébe vette, hogy áttér katolikus hitre, mi támogatjuk ebben. 

- Oké. Miért hívtál,van még valami?

- Igen. Kisérővel jössz,vagy egyedül?

- Anya! 

-A  tányérok miatt kérdezem.

- Viszek igen,bemutatok nektek valakit.

-Na végre! - anyja mmegkönnyeebült hangjától összeszorult a szíve. - Végre hamarosan férjhez mész. 

-Anya ne rohanj ennyire előre - nyöszörgött a lány, azonban az anyja csak vidáman mondta a magáét. - Anya le kell tennem,holnap korán kellek, és...

-Szia,drágám. Karácsonykor találkozunk. 

Cain: Sajnálom a holnapi randink elmarad,közbe jött nekem egy fontos ügy. 

Bridgitt.: Oké.

Dühösen vágta az ágyra a telefont. Tipikusan hülye ő. A kutya vinyogva terült el a földre, majd kaparni kezdte az ajtót. Bridgitt a barna lágy szemekre meredt, majd magára kapkodta a kabátját és a csizmáját. 

- Gyere,Loki ideje vissza mennünk valakihez - dörmögte az orra allatt. A kutya vidáman ugrált körülötte.