Az élet nem mindig tündér mese, és nem minden esetben találunk rá a szerelemre. Az élet néha igazságtalan, olyan, mintha valaki fentről írnák meg a forgató könyvet -Bridgitt pontosan ezt gonolta, mikor követte Dimitrit a lakásához. Fogalma sem volt, mit keres itt, és miért ment bele ebbe.
- Dimitri nem akarom elrontani az estét, de hamarosan ihaza kell mennem, holnap korán kellek és... - Dimitri felemelte a kezét, hogy elhallgatassa.
- Figyelj...ezt már napokkal előtt neked akartam adni - Tárta ki a lány előtt az ajtót, Bridgitt belépet a lakmásba, először nem tűnt fel neki semmit,majd hallani vélt,négy aprócska mancs dobogást.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel vigyirogva. - Neked lett egy kutyád? - kérdezte el képedve a férfihoz fordulva. Dimitri megcsóválta a fejét.
- Ő nem az én kutyám.
- Akkor kié?
- A tiéd.
- Az enyém?-Annyira megdöbbent, hogy hagyta, hogy a kutya körbe nyalja az állát. - Te szórakozol?
- Nevetek?- kérdezte reszelős hangon Dimitri. - Még nincs neve,azt akartam, hogy te adj neki. Csak fogad el őt, kérlek.
Bridgit a zsemle szinű goldenre nézett, majd Dimitrire. Össze volt zavarodva,felegenesedett.
- Szóval ez azt jelenti, hogy nem zavar a bohokás természetem, és így akarsz megvesztegetni?
- Ezt nem mondtam.
- Akkor miért akarsz nekem adni egy kutyát?
Ügyet sem vetve a kérdésre, a férfi pórázért nyúlt, rácsatolta a kölyökre,és Bri kezébe nyomta.
- Vettem kutyakaját, elviszem neked.
- Miért nem válaszolsz a kérdésre?
Dimitri elhúzta a száját.
- Ez ajándék neked. Ennyi nem elég?
Dimitri inkább hagyná magát kínozni, mint, hogy bevallja élvez a lánnyal lenni. Csöngettek, a zaj hatásától mindketten az ajtó irányába fordultak. Dimitri sóhajtva nyitotta ki az ajtót, mikor belibbent az edző teremből az ismerős szökeség. Bridgittett elfogta a hányinger.
- Zavarok? - kérdezte a jövevény vigyorogva. - Remélem nem baj, ha elrabolom Dimitrit.
- Nem, amúgy is menni akartam - mondta a lány elindulva az ajtóhoz.
- Bridigitt - szólt utána sután a férfi.
- Semmi baj. Köszi a kutyát. Szép estét - köszönt el.
Miután otthagyta a férfit elmerengett. Miért kezdett hiú ábrándokat kergetni, folyton ebbe a csapdába esik. Igaza lehet Dimitrinek.
Zsebében rezegni kezdett a mobilja, hangosan felsóhajtott, mikor le olvasta, hogy az anyja keresi.
- Szia,anya - köszönt tetett vidámsággal. - Hogy vagy?
- Néha igazán felhívhatnál - zsörtölödött az anyja.- Jössz, ugye az ebédre? A karácsonyi ebédre, este pedig elmegyünk a templomba.
- De mi sose jártunk templomba - jegyzi meg Bridgitt zavartan.
- Lana fejébe vette, hogy áttér katolikus hitre, mi támogatjuk ebben.
- Oké. Miért hívtál,van még valami?
- Igen. Kisérővel jössz,vagy egyedül?
- Anya!
-A tányérok miatt kérdezem.
- Viszek igen,bemutatok nektek valakit.
-Na végre! - anyja mmegkönnyeebült hangjától összeszorult a szíve. - Végre hamarosan férjhez mész.
-Anya ne rohanj ennyire előre - nyöszörgött a lány, azonban az anyja csak vidáman mondta a magáét. - Anya le kell tennem,holnap korán kellek, és...
-Szia,drágám. Karácsonykor találkozunk.
Cain: Sajnálom a holnapi randink elmarad,közbe jött nekem egy fontos ügy.
Bridgitt.: Oké.
Dühösen vágta az ágyra a telefont. Tipikusan hülye ő. A kutya vinyogva terült el a földre, majd kaparni kezdte az ajtót. Bridgitt a barna lágy szemekre meredt, majd magára kapkodta a kabátját és a csizmáját.
- Gyere,Loki ideje vissza mennünk valakihez - dörmögte az orra allatt. A kutya vidáman ugrált körülötte.